Pácienseink története - 1. rész

Sziasztok!

Én egy életerős, sportos, negyvenes fiatalember vagyok, mégis ledöntött lábaimról egy, a L IV-V között található sérvecske. Éveken keresztül voltak derék- és hát problémáim, amelyeket szakemberek (?) is láttak: mindannyiszor az volt a diagnózis, hogy lumbágó vagy idegbecsípődés: pihenjek, esetleg szedjek izomlazítót, majd jobb lesz.

Aztán úgy hét-nyolc évvel ezelőtt, épp karácsonykor ültem be a gépkocsimba, amikor soha nem tapasztalt fájdalmat éreztem a derekamnál: kb. húsz perc alatt tudtam négykézláb, a fájdalomtól nyögdécselve felvonszolni magam a harmadik emeleti lakásba. Onnantól pedig közel három napig feküdtem, még a mosdóba sem tudtam eljutni, de a feleségem gondos ápolásának köszönhetően túléltem (igen, én akkor lelkileg is összeroppantam, hisz örökmozgóként nehezen emésztettem meg a helyzetet, és a legrosszabbra gondoltam).

Ekkor bukkantam az internetet böngészve dr. Erbszt Andrásra és csapatára. Akkor még csak Budapesten voltak elérhetőek. Szóval egy alapos kikérdezés és vizsgálat után elmentem MR felvételre, ahol szépen – még számomra, laikus számára is – körvonalazódott a probléma melegágya.
Egy 5 alkalmas infúzió kúra után érdemi javulás történt, igy elkezdhettem a manuálterápiát (amit azóta is rendszeresen igénybe veszek, Veresegyház térségében élek), majd Viki gyógyító kezei, vagyis inkább padlója következett. Nagyon gyorsan erősödtem, és olyan izomcsoportokat is megmozgattunk segítségével, amelyekről azt sem tudtam, hogy léteznek. Minden gyógytorna után ki tudtam facsarni az izzadságot a pólómból, pedig “csak” a földön feküdtem es tornáztam… IMÁDTAM, de tényleg: Viki szaktudása, precizitása és személyisége nagyon közel állt és áll a mai napig is hozzám!

Természetesen ezen időszak alatt igyekeztem sok tanulmányt, információt átolvasni a gerinc bántalmakról, az anatómiáról, hogy jobban megértsem, milyen folyamatok zajlanak le a testemben. Az elmúlt hosszú évek alatt természetesen voltak hullámvölgyek, amelyek örök életemre elkísérnek majd. De azt megértettem, hogy a rendszeres karbantartó feladatokkal, manuálterápiával, erősítéssel (néha-néha Viki vezényletével, mert a precizitás lényeges szempont) karbantartható az állapot.

Fő cél, hogy ne kerüljek műtőasztalra és hogy fájdalom nélkül élhessem az életemet. Javaslatom hasonló – vagy akár makkegészséges – derékkal rendelkező embertársaimnak: mielőbb keressék fel a “doctorfitet”, és fogadjanak meg mindennemű ott elhangzott tanácsot, mert gyökeres, minőségi változásban lesz részük.

Ha valamit másként csinálhatnék e téren, az az, hogy nem várnék éveket “lumbágós” diagnózisokkal, illetve a gyógytornát (ide értve a helyes testtartást, valamint mozgásminták oktatását) minden iskolásnak kötelezővé tenném.

Jó egészséget kívánok!