Gerincbeteg kisokos

Honlapunkon a blog keretein belül, szeretnénk elindítani egy kis "tudástárat" ami remélhetőleg sok hasznos és esetleg új információval szolgál számotokra. Első körben egy cikksorozattal kezdünk, ami alaposan körbejárja fő profilunk, a gerinc témáját. 

Induljunk is az alapoktól, egy kis anatómiával :)

Gerincünket 24 valódi csigolya, és 9-11 úgynevezett álcsigolya alkotja. A valódi csigolyák a következők: 7 nyaki, 12 háti, és 5 ágyéki csigolya. Az álcsigolyák a keresztcsont és a farokcsont módosult részeit képezik.
Minden egyes szakasznak az alakja kissé eltérő, de a felépítése ugyanaz, ami a következőkből áll: a csigolyatestből, és a hozzá kapcsolódó csigolyaívből, valamint az általuk közrefogott csigolyalyukból. Ezeknek a lyukaknak az összessége alkotja a gerinccsatornát.

A nyaki szakaszon az 1-2-es csigolya jelentősen módosult, mert fő feladatuk a koponya és a gerinc közötti kapcsolat megteremtése, valamint a fej nagy mozgásterjedelmének biztosítása. A további 5 csigolya alakja egymáshoz hasonló.

A háti szakasz 12 csigolyából áll, amelyek a bordákkal együtt a csontos mellkast alkotják. Emiatt ez a legkevésbé mozgékony gerincszakaszunk, itt szokott a legkevesebb probléma is előfordulni.

Az alsó szakaszt az 5 db ágyéki csigolya alkotja, ami a keresztcsonthoz kapcsolódva a medencén keresztül továbbítja a felső test súlyát a végtagok felé. Ezért ez a rész az ami a legnagyobb terhelésnek van kitéve, itt is fordulnak leggyakrabban elő a panaszok.

Szerkezeti egységét mozgásszegmentumnak nevezzük, ami a következőkből áll: 2 szomszédos csigolya, köztük lévő porckorong, a kisízületek, és az őket körülvevő szalagok.
A kisízületek a gerinc 2 oldalán találhatóak, az előre-hátra irányú mozgatásban, valamint a rotáció behatárolásában játszanak szerepet.

Ha egy mozgásszegment instabillá válik, ezek az ízületek jelentősen túlterhelődnek, ami nagy fájdalommal járhat a gerinc 2 oldalán.

Fontos megemlítenünk még a porckorongokat, amik a csigolyatestek között helyezkednek el. Felépítésüket tekintve 2 részből állnak: a nucleus pulposusból és az anulus fibrosusból.

A nucleus az egy gél halmazállapotú rugalmas belső mag, az anulus pedig egy különleges lefutással rendelkező rostos gyűrű (a rostszálak egymásra merőlegesen futnak, ennek a mozgások szempontjából van nagy jelentősége)
Fiataloknál ez a 2 különálló rész jól elkülöníthető egymástól, de az életkor előrehaladtával a belső mag elkezd eltűnni, és a porckorong egyneművé válik. Ennek fontos szerepe van a gerincbetegségek kialakulásában.

És amivel mi a legtöbbet foglalkozunk munkák során: az izmok. Gerincünk mozgatásában és stabilizálásában gyakorlatilag a törzsünk valamennyi izma részt vesz, eltérő módokon. Általában amit külön ki szoktunk emelni azok a hátizmok: a hosszanti (ami inkább a mozgatásban vesz részt) valamint a mélyhátizmok (amik inkább stabilizálnak). Ezeket most csak érintettük, egy külön cikkben részletesen is kitérünk rájuk.

És hogy miért volt fontos - még ha ilyen kivonatosan is - átnéznünk az anatómiát?
Mert így láthatjuk csak igazán, hogy a gerinc mennyire összetett, és bonyolult egység- mind felépítésében, mind a feladatában. Fő feladata a gerincvelő védelme, és a stabilitás-mobilitás biztosítása. Ezt a látszólag két ellentétes dolgot csodálatos módon képes egyszerre végrehajtani: stabilizálni és mozgásba hozni, vagy mozgásban tartani. Ennek az anatómián túl a másik kulcsa a gerinc biomechanikája, amit következő cikkünkben fogunk átnézni. 

És ha ezt a két dolgot - azaz anatomiát és a biomechanikát - összeraktuk, utána könnyebben megértjük a gerincbetegségeket is: hogyan alakul(hat)nak ki, miért/mitől alakulnak ki? Jobban átlátjuk a gyógyulási-gyógyítási folyamatokat, amikre majd szintén ki fogunk térni itt a blogon belül.